Nemrég olvastam néhány félreértésről a testzsír kapcsán, amiket érdemes eloszlatnunk.
Kezdjük ott, hogy a zsír önmagában nem egészségtelen, sőt: az energiát a zsírsejtekben tároljuk, ínséges időkre. A gondok akkor jönnek, amikor testünk túllép egy szintet, és bekövetkezik a túlraktározás - s hamar azt vesszük észre, hogy nehezen mozgunk, gyorsan elfáradunk, ízületeink megfájdulnak, a legrosszabb esetben pedig szívünk sem bír a teherrel.
Tévhit azonban, hogy csakis a mai elkényelmesedett idők okolhatók a túlsúlyért!
Antropologósok tudniillik megállapították: egyáltalán nem igaz, hogy gyűjtögető-vadászó őseink sokkal több fizikai tevékenységet végeztek, mint napjaink rohanó-stresszelő embere.
Az elhízottak - bármily meglepő - sokkal inkább annak köszönhetik keresztjüket, hogy mára a nélkülözés már csak egy szűk társadalmi réteg által ismert fogalom, szinte egy karnyújtásnyira van a táplálék, amit mi jól ki is használunk. I
dáig azonban elég hamar - ha a második világháborúval számolunk, alig fél évszázada - jutottunk el, azaz: az elmúlt három-négy, a korábbiaknál jómódúbb generáció sokkal kevesebb elraktározott zsírt használ fel, miközben a teste továbbra is a nélkülözésre van berendezkedve, vagyis az egyenlet az elhízás felé billen.
Nem az a probléma tehát, hogy olykor inaktívak vagyunk, hanem hogy a kalóriákat ezüsttálcán kínálják nekünk: hiába kocogunk egy órát, és égetünk el 150 kalóriát, ha utána egy szelet csokival fél perc alatt pótoljuk. Kutatások bizonyítják: 1000 kalória különbség van a "már nem éhes" és a "jól lakott" érzés között, míg 2-3000 kalória a "jól lakott" és a "dugig vagyok" között.
Nem az a lényeg tehát, hogy vért izzadjunk mindenféle edzésekkel, hanem hogy tudjunk mértéktartóan étkezni!
Kapcsolódó bejegyzések:
Gének vagy életmód?
Gyakoribb a migrén a kövér gyerekeknél
Európában sok a túlsúlyos gyerek. Meg lehet ezt állítani?
Hatékonyan a veszélyes túlsúly ellen