Kertjeink dísze, útszélek árnyat adó fája a közönséges diófa (Juglans regia). Népies neve kulcsos illetve király dió. Gyorsan növő, hosszú életű fa, amelynek csonthéjas termését fogyasztjuk. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik, görög-római közvetítéssel került Európába. Magyarországon leginkább Szabolcs-Szatmár és Zala megyében termesztik, de ártereken, szőlők mezsgyéin, kiskertekben az egész országban sűrűn előfordul. Három legismertebb fajtája az alsószentiváni, a milotai és a tiszacsécsi. Kedveltebbek a könnyen törhető ("papírhéjú"), nagy szemű fajták. Elsősorban a megérett, száraz, csonthéjas termését használják fel, de különleges csemege készíthető az éretlen zölddióból is. A gyógynövénytárak is számon tartják, nemcsak jótékony élettani hatású termése miatt, hanem mert levelét, olaját is felhasználják különböző betegségek kezelésére.

Valóságos kincsestára az értékes tápanyagoknak, vitaminoknak. Fejletlen vagy beteg gyermekeknek, legyengült szervezetű felnőtteknek hatékony erősítőszerként ajánlják magas energiaértéke (651 kcal/ 100 gramm), és A-, B1-, B2-, és C-vitamin tartalma miatt. Ásványi anyagai közül kiemelkedő mennyiségű káliumot (450 mg), foszfort (380 mg) és kalciumot (99 mg) tartalmaz, emellett nátrium és más fémek is találhatók benne, sőt antioxidánsokat és E-vitamint is nyerhet belőle, aki rendszeresen fogyasztja. Újabb kutatások szerint napi 50 gramm dióbél elfogyasztása hatékonyan véd a szívbetegségek ellen, mivel telítetlen zsírsavakat tartalmaz és csökkenti a koleszterinszintet.

Elsősorban nyersen ajánlható a fogyasztása, így épségben megmaradnak benne hasznos tápanyagai. Joghurtba, kefirbe, müzlibe keverve, salátába, süteményekbe téve, akár durván darabolva, akár finomra darálva kiválóan felhasználható. Dr. Oláh Andor természetgyógyász klasszikus receptje lesoványodott, lábadozó betegeknek korpás kenyérszeletet ajánl mézzel megkenve és darált dióval meghintve. Hasonló erősítőszer lehet egy pohár gyümölcslé néhány evőkanál darált dióval és egy teáskanálnyi mézzel dúsítva. Magas kalóriatartalma miatt inkább rendszeresen kis mennyiséget ajánlatos fogyasztani belőle, nehogy elhízáshoz vezessen. Száraz, hűvös helyen tárolandó, lehet héjasan és megtisztítva is tartani otthon, de tudni kell, hogy a dióbél hamarabb avasodik. Előfordulhat, hogy egyesek nyelvén, száj-nyálkahártyáján kellemetlen viszketést okoz. A zölddióból befőtt, likőr készíthető.

A dió latin neve, a Juglans regia valószínűleg római megnevezéséből származik, ahol "Jupiter makkjaként emlegették (Jovins Galans). A középkor századaiban a kolduló szerzetesek tarisznyájába szívesen tették, mert viszonylag kis mennyiségű dió is elég volt az életben maradásukhoz. Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a magbelet borító éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják.